Sziasztok!
Egy befejezett, kissé véresebb bloggal jelentkeztem most.
Prológus (részlet):
"Van mikor álmodsz, de teljesen valóságosnak tűnik, ezt követően felébredsz.Ugyan így volt nálunk annyi különbséggel, hogy itt nem ébredtünk fel. - Zoe M.
Zoe Monroe
A hajam izzadtan tapadt a homlokomra, furcsa szagot éreztem. Kellett egy kis idő, míg kinyitottam a szemeim, de mikor sikerült értetlenkedve néztem körbe. Fogalmam sincs hol voltam s miért, és soha nem is fogom megtudni. Nem voltam egyedül, de hirtelen nem tudtam megszámolni hányan voltunk. A sötétben néhány kisebb lámpa világított, amik tökéletes árnyékot adtak a helynek, normális esetben romantikusnak tartanám. Te jó ég, romantikusnak? Hiszen be voltunk zárva, hat napig, emberek haltak meg! - Kérlek Zoe, nyugodj meg. Nem szeretnéd elmondani mi történt?
- De, csak kérlek adj néhány percet, mert..nehéz.
A kis fények a talaj csak egy részére világítottak rá, ahol egy kislány feküdt. Sírt, folyamatosan sírt, és volt valami ismerős benne, azonban háttal feküdt nekem. Körbenézni sem volt időm, ugyanis a maszkos férfire tévedt a szemem, aki valahonnan a sötétből jött elő. Egy szíjjal a kezében. Alsó ajkam harapdálva gondolkodtam, hogy tényleg azt teszi e, amire gondolok. Megrúgta a kislányt, ami által láthattam a lány arcát. Az unokahúgom volt. Felfogja maga, hogy mit éltem át? Hogy láttam meghalni a saját unokahúgomat, ahogyan agyon verik! - Zoe, menj haza, és máskor folytatjuk.
- Nem, elnézést kérek. Ki kell adnom magamból."
Miért ajánlom?
Mert már a második évadnál jár, és egy nagyon izgalmas történet gyilkosságról, véres dolgokról és elmegyógyintézetről. Hihetetlenül érdekfeszítő, egymást követik a váratlan események. Talán a vége jóra fordul, de már kezdődik a második évad is, ami még több eseményt tartogat az érdeklődők számára.
Ha szeretnél egy véres, gyilkos történetet olvasni, nézz be!
Puszi: Lyla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése